Articsóka

Az articsóka (Cynara scolymus) szubtrópusi eredetű évelő bogáncsféle, hazánkban még nem igazán elterjedt növény. Legnagyobb elterjedése jelenleg a Fölközi-tenger vidékén van, ahová feltételezhetően arab közvetítéssel került a Közel-Keletről. Az ókori görögök és rómaiak már ismerték, fogyasztották, gyógynövényként alkalmazták. A XV. Századtól terjedt el Európában, legfőképp Angliában és Franciaországban, ahol az ínyenc nemesség kiváltáságnak számított a bimbó fogyasztása.

Annak ellenére, hogy a virág pikkelylevelei keményeknek és durvának tűnnek, könnyen és jól párolhatóak, bár ennek a zöldségfélének igen sok a főzései vesztesége, mert a legjobban hasznosítható része csupán a bimbó közepe, az úgynevezett „articsókaszív”. A frissen szedett articsóka bimbó zsenge, hűtőben szedést követően maximum egy hétig tárolható, sajnos nem tartozik a kifejezetten jól tárolható zöldségfélék közé. Fogyasztás előtt mindenképpen jól pároljuk, vagy főzzük meg, a puha articsóka levelek kötetként, salátaként, vagy magukban különböző szószokkal, öntetekkel fogyaszthatók. A pároláshoz érdemes enyhén citromos vizet használni, mert a bimbó pillanatok alatt megbarnul.

A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és folsavban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és sok C-vitamint. Kedvező élettani hatását többek között az máj- és epeműködéssel kapcsolatban és a koleszterincsökkentő, emésztést javító hatásával bizonyították.

Antioxidáns tartalma is jelentős, megtalálható benne a kvercetin, rutin, antociánok, galluszsav, luteolin.

Videó a hámozásról.

Forrás: www.elestar.hu, mindmegette.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot! *