Category Archives: Növényhatározó

Borsikafű (csombor)

A borsikafű vagy ahogyan Erdélyben nevezik, csombor egy régről ismert fűszernövényünk.  Népies nevei még a csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén. Nevezik még bécsi rozmaringnak, borsfűnek, borsos szatorjának,  és hurkafűnek, csombordnak, csomborborsnak németül babfűszer a neve. A mediterrántól Iránig őshonos.  A kemény szárú, apró levelű és virágú, szabályos gömb alakú növény illata és  íze  a

Mizuna saláta (mustárspenót)

A mizuna ismert még mizumaként, mustárspenótként, nameniaként és kiotói vízizöldként is, de gyakran emlegetik sárkányfogó saláta néven is. A káposztafélék családjához tartozó mizuna kínai eredetű, mégis Japánban terjedt el igazán. Aromás, kissé borsos, csípős ízzel rendelkezik. Hasonló kissé a rukkolához, de kevésbé erőteljes az íze. Leginkább a borsos, tormás, mustárok ételekhez illik, de salátakeverékekben is

Petrezselyem

Vad alakjai a Földközi-tenger környékén nőnek, főként a források környékén, patakok nyirkos partján, köves, kavicsos területeken. A latin petroselium név a görög petrosz (szikla, kő) és a szelion (növény) szavak összeolvadásából jött létre. A rómaiak ételeiben jelent meg először, és hamarosan olyan népszerű lett, hogy azt az embert, aki mindenbe beleártotta magát, petrezselyemnek nevezték. Petroselinum

Édesburgonya (Batáta)

Közép-amerikai eredetű zöldség, a szulákfélék nemzetségébe tartozik. Spanyol nyelvterületen batáta, Mexikó környékén camote, Polinéziában, Óceániában kumara. Amerikában nagyon népszerű, a hagyományos Hálaadás napi nagy pulykamenü elhagyhatatlan körete. Közép- és Dél-Amerika (innen származik) konyhájának egyik legfontosabb alapanyaga, nem is beszélve a karibi konyháról, amely szinte nem is létezne nélküle. Magyarul a megtévesztő édesburgonya nevet kapta, bár nem

Hagyma

A liliomok családjába tartozó hagyma történelme – ha nem is egyidős az emberiségével – de igen régmúltra tekint vissza. Időszámításunk előtt 5000 körül az emberiség már nem csak a vadhagyma ízével ismerkedett meg, hanem termesztette is. A hagyma több területen is termett, így valószínűleg a növény háziasítása egyszerre több helyen is megkezdődött, erre bizonyíték, hogy

Csírák

A csírák könnyen emészthető táplálékok, és tápanyagokban különösen gazdagok. Mivel minden mag csírája más ízű, más tápanyagban gazdag, érdemes minél többfélét étrendünkbe iktatni. Ez történik, amikor a mag csírává alakul A csíráztatás során a magokban lévő fehérjék aminosavakká alakulnak át. Amikor húst, tejet, tejterméket fogyasztunk, az emésztés során a fehérjék először aminosavakra bomlanak. Csírák fogyasztásakor viszont

Torma

A tormát (Armoracia rusticana) eredetileg gyógynövényként termesztették, csak később vált kísérő étellé, ízesítővé. A Volga és a Don környékéről származik, ma is az életerő jelképe azon a vidékeken. Állítólagos bélféreg űző hatása miatt a középkorban gyorsan elterjedt egész Európában. Illóolajtartalma gyökerének reszelésekor szabadul fel, a frissen reszelt torma baktérium- és vírusölő hatású. A reszelt tormát vese- és húgyúti

Fodroskel

A fodros kel valószínűleg a Földközi-tenger keleti vidékéről származik. Mivel nagyon szívós növény – az erős fagyot és a nagy meleget is kitűnően bírja – a világ minden táján megterem.  A rómaiaknál akkora becsülete volt, hogy a termesztő biztosra vehette a sikert s a jólétet. Brémában 1545 óta rendszeresen rendezik meg a szokásos évi „zöldkáposzta-ünnepet”. Angolul

Kelkáposzta

A kelkáposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. sabauda) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Már több mint ezer éve termesztik Európában. Olaszkáposzta néven is ismert, valószínűleg Savoya környékéről származik. Gyökerei sekélyek, ezért jó víz- és tápanyag-ellátást kíván, bár a fejes káposztánál igénytelenebb. Egész évben jól tárolható. Íze annál jellegzetesebb, minél sötétebb a levele. A leveleket forrázzuk

Tarlórépa

A tarlórépa a legrégebben termesztett zöldségeink közé tartozik, mely sokféleképpen elkészíthető, fogyasztható. Neve arra utal, hogy a gabonák lekerülése után a tarlóba vetették. Hajdani elterjedtségének oka, hogy termesztése rendkívül egyszerű, négy-hat héttel a vetés után már szedhető, fogyasztható. Gyors növekedést azonban kellően hűvös és párás-csapadékos időszakban képes produkálni, ezért nálunk vagy februártól májusig, vagy augusztustól szeptemberig

Rozmaring

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) az árvacsalánfélék családjába tartozó Rosmarinus nemzetség növényfaja, fűszer- és gyógynövény. Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből (Rosmarini folium) kapjuk. Angol neve: Rosemary, Népies neve: rozmarin, antosfű. Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtások csúcsait nedves homokban

Kakukkfű

A kakukkfű (Thymus) kb 350 örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő faj, hibrid faj összefoglaló neve. Európa, Ázsia és Észak-Afrika mérsékelt övi területein honosak. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor. Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma

Kínai kel (hosszú kel)

Háromszor annyi fehérjét tartalmaz, mint a fejes káposzta. Sok C-vitamint, ásványi só és karotin is van benne. Fehérjéje könnyen emészthető, nem puffaszt. Íze a fejes káposztáéra emlékeztet, de gyengébb, kevésbé karakteres. Felhasználhatjuk salátának, főzeléknek, de vastag húsos levélerezetét spárga módjára is elkészíthetjük. A káposztafélékkel rokonságban lévő kínai kel az utóbbi 10 évben lett kedvelt zöldségféle

Articsóka

Az articsóka (Cynara scolymus) szubtrópusi eredetű évelő bogáncsféle, hazánkban még nem igazán elterjedt növény. Legnagyobb elterjedése jelenleg a Fölközi-tenger vidékén van, ahová feltételezhetően arab közvetítéssel került a Közel-Keletről. Az ókori görögök és rómaiak már ismerték, fogyasztották, gyógynövényként alkalmazták. A XV. Századtól terjedt el Európában, legfőképp Angliában és Franciaországban, ahol az ínyenc nemesség kiváltáságnak számított a bimbó

Sütőtök

A sütőtököt az Antarktisz kivételével minden földrészen termelik és fogyasztják. A sütőtök őshazájaként egyes források Észak-Amerikát, mások Közép- és Dél-Amerika trópusi vidékét említik, kedvező élettani hatásait az indiánok is ismerték, kígyómarást kúráltak a segítségével és szeplő eltüntetésére is használták. A szó angol megfelelője „pumpkin”, amelynek gyökere a görög „pepon” (jelentése: nagy dinnye) kifejezés. Ezt a franciák „pompom”-á,

Lilakáposzta, vöröskáposzta

A vörös káposzta az egyik legegészségesebb zöldség. A vörös káposzta vagy lila káposzta ízében hasonló, de enyhébb, szerkezetében hasonló a zöld káposztához, azonban antioxidánsokban jóval gazdagabb. Magas az A, K, B és C -vitamin tartalma, ugyanakkor jelentős mennyiségű ásványi sót és fehérjét is tartalmaz. Különösen magas C-vitamin tartalma (a zöld káposztának a hatszorosa!) antioxidáns hatású.

Köles

Földünk népességének jó része alap táplálékként fogyasztja az évezredek óta termesztett, egészséges kölest. Legalább hetente egyszer javasoljuk fogyasztani mi is, mert olcsó és rendkívül egészséges gabonaféle, mely ráadásul nem tartalmaz glutént. A kölest a kőkorszak óta termeszti az emberiség. Eredetileg valószínűleg Indiából származik. Európában is gyakran fogyasztott gabonaféle volt a 18. századig, azonban a kenyérgabonák

Sárgarépa

Ősi formája – a vad murok – nálunk a réteken, legelőkön, szántóföldeken gyakori gyom. Valószínűleg az i. sz. 1. század óta szerepel az emberiség étlapján. Korábban a pasztinák töltötte be azt a szerepet, amit most a sárgarépa.  Az első írásbeli emlék a sárgarépa fogyasztásáról Ibn Al Avam, arab tudóstól származik a 12. századból; ő már

Krumpli

A burgonya (Solanum tuberosum), a köznyelvben krumpli, tájnyelvi nevén kolompér, krompé vagy pityóka, keményítőben gazdag gumójáért világszerte termesztett növény.  Több ezer fajtája ismert. Peru és Chile hegyvidékén őshonos, ott már kb. 5000 éve termesztik. Európába először az 1540-es években került, a 16-17. században spanyol, portugál kereskedők elterjesztették Ázsiában és Afrikában is. Ausztráliába az angolok vitték a 18.

Szárzeller

Szárzeller, halványított zeller, sok helyen tévesen halványítózellerként ismert. A növekedésben lévő – eleve a szokásosnál mélyebbre vetett – zellerszárat fokozatosan földdel betakarják, s mert kevés napfény éri, a színe és az íze is kevésbé lesz erőteljes. Kaukázustól a Földközi-tenger partvidékén át Svédországig vadon is megtalálható. Az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak is ismerték, a középkorban

Paradicsom

A paradicsom a burgonyafélék családjába tartozó növény Mexikóból és Közép-Amerikából származik, s Európában csak a XVI. század után vált ismertté. Francia „tomate” elnevezése az azték eredetű „tomatl” szóból született, míg Olaszországban „aranyalmának” (pomodoro), a franciaországi Provence-ban pedig „szerelemalmának” hívják. A burgonyához és a dohányhoz hasonlóan a paradicsom is a kétszikűek (lat. solanum) családjába tartozik, s hosszú

Cékla

Bár külsőleg egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz, a mángold és a cékla közeli rokonok. Mindkét növény őse a tengerparti mángold, amely a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékein nőtt vadon. A cékla cukorban gazdag gyökérzöldség (100 g-ban 8-10 g, elsősorban szacharóz), s energiatartalma is viszonylag magas (40-45 kcal). Változatos ásvány- és vitamintartalmának köszönhetően a cékla értékes zöldség.

Spenót

A spenót talán a Kaukázusból vagy Afganisztánból származik, de az is lehet, hogy perzsa eredetű növény: a világnak azon a részén még mindig magától megterem. A spenótot az ókori görög és római civilizációban nem ismerték. Az arab orvosok pépes borogatást készítettek belőle, amellyel a máj vagy a gyomor fájdalmait kezelték. Franciaországba a keresztes hadjáratok idején

Zöldbab

Peruban és Mexikóban már több ezer évvel ezelőtt termesztették. Francia elnevezése (haricot) azték nevéből, tehát az “ayacolt” szóból ered. 1542-ben a híres botanikus, Fuchs írta le nagy pontossággal a növényt. A babot sokáig csak szemesen, frissen vagy szárított formában fogyasztották. Az olaszok voltak az elsők, akik a XVIII. század végén elkezdték friss zöldségként enni a

Uborka

Az uborka vagy népiesen ugorka, Cucumis sativus. A növény ázsiai eredetű: a Himalája déli lejtőiről származik. Már 3000-4000 évvel ezelőtt is termesztették. Az ókori görögök és rómaiak is használták. Magyarországon a 13. században jelent meg.   C-vitamin tartalma 10–20 mg/100 g, és sok magnéziumot, kalciumot, káliumot, foszfort, nátriumot és vasat tartalmaz. Kedvező hatású a gyomor működésére,

Édeskömény

A magyar kulináris hagyomány ánizskapor, római kapor, olasz kapor, bécsi kapor, sőt a teljes káosz érdekében német kömény, főnigli és venkel néven is ismeri. Több ezer éves jelenlétét jól bizonyítja, hogy a görög mitológia szerint Prométheusz az Olümposzra felmászva egy édeskömény szárba rejtve lopta el a parazsat az embereknek, hogy a tűz segítségével az állatok

Cukkini

A cukkini a tök, a sárgadinnye és az uborka unokatestvére. Latin-Amerikában (Guatemala, Mexikó) már több száz éve ettek cukkinit, ami Kolumbusz Kristóffal került Európába, ahonnan azután a hódítók (Portugália, Spanyolország) jóvoltából vált ismertté Európa-szerte. A teljes növény ehető, beleérve a héját és a magjait is. Persze bizonyos méret alatt érdemes csak szőröstül-bőröstül enni a cukkinit,

Citromfű

“A nyugalom gyógynövénye” Más elnevezések:  mézfű, méhfű, citromszagú melissza, orvosi citromfű, igaz nádrafű, macskaméz, Melissa officinalis A latin névben szereplő melissa (méz) szó görögül azt jelenti “méh” és valóban, Vergilius óta tudjuk, hogy a méhészek gyakran dörzsölik be a kaptár oldalát citromfűvel, hogy a kirajzásra készülő méheket maradásra bírják. A citromfű sok más gyógynövénnyel együtt (pl.

Borágó

A borágó (Borago officinalis L.) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó fűszernövény; a magyar népnyelv uborkaszagú fűnek is nevezi. További népies nevei: borrach, borrágó, borvirág, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág. Afrikában, Kis-Ázsiában és Dél-Európában őshonos. Csillag alakú virágait akkor hullatja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek

Körömvirág

Kolostorkertek gyógynövényét már a középkorban ismerték, hazánkban is előszeretettel termesztik. Egyéves, lágyszárú növény, szára és levelei nedvdúsak és ragacsos tapintásúak, sárga-narancssárga színváltozatokban létezik, hatásukat tekintve egyformák. A népi gyógyászatban virágostul, szárastul, levelestül gyűjtik és használják. A gyűjtést érdemes ragyogó napsütésben végezni. Régebben esőjósként is ismerték, ha a virágok reggel hét óra után még csukva vannak, aznap eső

Levendula

Európába a Rómaiak hozták be, az ókorban ez a növény a szépségápolás meghatározó növénye volt. A középkorban már kolostorkertekben termesztették hazánkban is, az 1920-as években Tihanyban telepítették az első levendula ültetvényt, Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Örökzöld, 40-60 cm magas, több éves korában félgömb alakú, fásodó szárú félcserje. Gyökere mélyre hatoló, június-júliusban virágzik, termése 4 makkocska, de ezekből

Oregano – szurokfű

Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva).  Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli. Szurokfű, vadmajoránna, Origanum vulgare. Nevének eredete valószínüleg az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze. Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait,

Tatárhagyma

A metélőhagymával és a medvehagymával rokon hagymaféle. Enyhén csípős íze  az újhagymára és a fokhagymára emlékeztet. További elnevezések: kínai metélőhagyma, chinese leek, ku csai, kow cho, metélőfokhagyma, garlic chives, Chinese chives, Allium tuberosum. Hazája Kína ás Japán. Virágai fehérek, aprók, illatosak, augusztus-szeptemberben virágzik. Levelei laposak. Gyorsan nő és terjed, 3-4 évente érdemes a tövét szétszedni. Szereti a napos,